THE SHADOW CABINET - Reviews

Tommy - METAL COVENANT - webzine - Sweden - 10 out of 10 points
After two anonymous and mediocre albums, Within (1999) and To Travel For Evermore (2002), danish band Wuthering Heigths certainly hit the jackpot with the album Far From A Madding Crowd (2004) which is one of few albums that I have given the top rate 10/10 on this site and I still stand behind that grade to this day. My anticipation on this album were of course set sky high but at the same time I tried to keep it relistic and could not really hope that they could surpass the last effort or even reach the same level. But, dear readers, I kid you not when I say that this album is even better than the previous one, and that in all aspects. How am I now going to set a grade on this album, you might ask? Keep reading and you will see how I have chosen to solve this dilemma. Everything on this album, in all areas, have since the last album swelled out and expanded and every development is to the better. It is a bigger and mightier sound landscape, it is more melodic, there is more and better guitar harmonies, the vocals of Nils Johansson (also in Astral Doors among other bands), are of course yet again outstanding - everything is absolutely top notch. It sounds more confident and has more pondus over it and main man behind the band, Erik Ravn, is really excelling and is putting on a showcase here and shows his genius to the world. I can not find one single second on this album that I in any way can critizise, as it is all there for a purpose and every single note makes a vital contribution to the whole picture. It is also more progressive this time. It happens stuff almost constantly and there are a thousand twists and turns in the songs, and I usually despise that kind of stuff but here it all just fits perfectly. During the first listenings of the album, I could not help thinking of Gamma Ray in some of the most pompous and progressive parts, so I was not surprised to read that Erik Ravn lists Heading For Tomorrow by Gamma Ray as one of his 5 favorite albums. It is only fragmentally and only during a few occasions, however, so there stops the similarity in case you think that this is yet another power metal band. The transitions between fast and slow, heavy and light, straight and progressive parts just blend together seamlessly and beautifully. The best from two worlds work in a perfect symbios here: the classic and fast heavy metal with amazing guitar solos and leads, and the folk inspired elements. This time the metal parts dominate a bit more than last time and here the folk elements are portioned out in more concentrated but intense parts and serve even more as brilliant spice for the music when they set in. I will not try to describe each song in detail since I don't think I can do them justice in a few words in here, and they are so complex that I would not know where to start. I would however like to describe listening to this album as looking at a very dramatic and flamboyant 18- or 19th century play with many turns of events and shifts in moods. Just to get you an idea. We have arrived to the end of my short conclusion of what this album is about and it is time for the chalices to be handed out. I was planning on, in true Spinal Tap spirit, handing out (for the first and most likely last time in Metal Covenant's history) 11 chalices of 10. That is truly how good this album is but I fear that I would put myself in an impossible position since I feel that this band has potential to grow even more and what happens if the next album is even better than this? 12 out of 10? 13....? No, that would be to twist everything in absurdum so I think I will settle for "just" 10 out of 10 this time too.

Garael - HARDROCK - webzine - Hungary - 10 out of 10 points
Nem véletlen, hogy a skandinávok a folk metal jelenlegi királyai, melynek elsosorban kulturális – történelmi okai vannak. Az európai nemzetállamok kialakult „társadalmi énképében” mindig nagy szerepet játszott a történelem, illetve az abból származó eredet-tudat, melynek irodalmi kifejezodése a nemzeti eposzokban, regékben és mondákban nyilvánult meg. Ez a kép mivel absztraktált formában egyfajta magzati állapothoz történo vágyódás igényét fejezi ki ,általában egy olyan - idealizált, és mély kulturális kötodésu- világot jelenít meg, melynek értékrendszerében jó és rossz tisztán elkülönül egymástól, s olyan hosöket teremt, melyek túl az azóta megváltozott értékeken a nemzeti lét atyjaivá - ezáltal „romantikus hoseivé, és mitologizált alakjaivá válnak”. Az o életterük egy olyan ,azóta letunt világot jelenít meg, amiben ismeretlenek a jelen társadalmának összetett problémái, az indivídum pedig maximálisan kiélheti szabadságigényét. Fokozottan igaz ez az északi népeknél, ahol a markáns viking mitológia részletesen kidolgozott világa egy letunt kor történelmileg is igazolt dicsoségével párosul, s melyben megtestesült az északi népek természettel való kapcsolatának szintén idealizált jellege (Idealizált, hiszen míg a keleti népek a természettel való komplex harmóniára, addig az európai népek a természet emberi akarat alá gyurésére törekedtek. Természetesen a zord északi körülmények között az emberi csoportok sokkal jobban függtek a természettol, mint délebbi társaik, ezáltal természetes környezetüket jobban is ismerték. Ebbol fakadt az északi népek panteisztikus, természetközeli életfelfogása). Olyan, nosztalgikus érzéseket kelto világ ez, melyben a panteizmus együtt él a természeti istenek imádatával, s ahol a metalz enét is átszövi az eredettudatból szott népi-nemzeti jelleg. Emily Bronte kedvenc metal csapata – az Üvölto szelek c,. regénye szolgáltatta a banda nevének alapját, ami már önmagában meglepo, hiszen nem szokás egy északi „hordának „ egy viktoriánus szellemben író, foleg hölgyeknek szóló regényekkel híressé vált íróno után nevet választani – azonban nem pusztán egy, a skandináv folk metal együttesekbol. A germán jelleg – hiszen dán harcosokról van szó – azért némileg rányomja bélyegét az általuk játszott zenére, melynek alapja az európai power speedes metalja, ám ehhez hozzájárul némi reneszansz – kelta hatás ( nem is kicsi) , megspékelodve a film noir francia újhullámának szentimentális dallamfutamaival. Bár sokan emlegetik velük kapcsolatban a progresszív jelzot, én úgy gondolom, hogy ez a „skatulya” némi félreértésre adhat okot. A progresszivitás a Wuthering Heights világában inkább csak a dalszerkesztési metódus szerteágazó, néhol töredékes jellegére utal, a linearitás pusztán csak másodpercekre van jelen. A számok ezernyi apró kis elembol építkeznek, rengeteg váltással, néha kesze-kuszának tuno szerkezeti felépítéssel, ám mindezek ellenére viszonylag könnyen emészthetoek, köszönhetoen az elemek barátságos „slágerességének”. (Ehhez fogható összetett számokat a Beyond Twillight legutóbbi albumán tapasztaltam, ám míg az elsosorban a komolyzenébol, a WH a „hosies metalból és a folkból táplálkozik, mely által jóval könnyebben befogadhatóbb.) Aki hallotta a csapat 2004-es albumát, tudja, mirol beszélek, a recept most sem változott. Nyugis, elszállós, „erdoillatú” részek váltakoznak renszánsz táncos betétekkel és speedelo hadi témákkal, hogy aztán némi filmzenés hangulattal lepjék meg a dúdolni akaró, ám arra idot nem kapó hallgatót. Mivel a zeneszámok rendkívül összetettek, nem is érdemes külön kiemelni oket, hiszen igazából mindegyik tartalmazza a felsorolt elemeket, a változatosságot ezek arányának különbözosége, és persze a dallamok jelentik. Jóllehet néha fel-felüti fejét egy-két keményebb, modernebb , bólogatós riff, az összkép mégis egy inkább tradícionális világot megjeleníto muvet sugall. Az énekest, Nils Patrik Johanssont úgy gondolom, nem kell bemutatni, ki most az Astral Doors-ban megszokott hangjánál jó egy oktávval mélyebben énekel, némi gonosz, folkos, rekedtes színt kölcsönözve annak, idomulva a stílushoz és a történelmi-kulturális hagyományokhoz. (valahogy ilyen lenne Dio mester is, ha kardos vitézbol hirtelen pogány természetimádóvá válna:D). Összegzés: A Wuthering Heights nem hiába vívott ki magának kultikus státuszt underground körökben. Jóllehet néhányan szétesonek titulálják a dalszerkezeteket, a csapatnak mégis egységes hangulati-érzelmi világot sikerült teremteni, melyben ott van a természet elmélkedésre ösztönzo szépsége, a folk zene kulturális öröksége, és az eurometal heorikus dallamossága.

Alex - ADL - webzine - Austria - 5 out of 5 points
Seit ihrer letzten Veröffentlichung ("Far From The Madding Crowd", 2004) gab es einige Veränderungen im Hause WUTHERING HEIGHTS. Mastermind Erik Ravn hat sich diesmal nur mehr die Gitarre umgeschnallt und den Viersaiter in die kompetenten Hände von Teddy Möller gelegt, sowie das Keyboard an Andreas Lindahl übergeben. Die zweite Gitarre bedient nun Martin Arendal, nachdem Henrik Flyman sich vorwiegend um seine eigene Band EVIL MASQUERADE kümmert. Machen wir es kurz: mit "The Shadow Cabinet" ist den Dänen ein Gustostückerl gelungen, das höchsten Anspruch auf den begehrten Titel "Powermetal Scheibe des Jahres" erhebt. Einfach ganz grosse Klasse, wie die Jungs Melodien und Riffs scheinbar mühelos aus dem Ärmel schütteln, die teilweise gar an längst vergangene "Visions" Zeiten (STRATOVARIUS) erinnern. Knackpunkt und zugleich grösster Unterschied zu den Finnen ist Nils Patrik Johansson, der mit seiner gewaltigen Stimmakrobatik (von Russell Allen über R.J. Dio bis hin zu Tony Martin hat der gute Mann alles im Programm) für ganz grosses Kino sorgt. Das schönste an "The Shadow Cabinet" ist aber, dass es WUTHERING HEIGHTS schaffen, Genre-Klischees entweder geschickt zu umschiffen, oder aber mit solch einem Augenzwinkern zu zitieren, dass es schon wieder Spass macht - wie etwa beim bereits 999 Mal gehörten Solo von "Snow - Apathy Divine Part 2". Unumstrittener Höhepunkt ist das mit einer kräftigen Folk Schlagseite garnierte "Carpe Noctem - Seize The Night", das fasst schon an russische Folklore erinnert. Ein Gute-Laune-Hit für jede Banger-Party. Diese Scheibe macht von vorne bis hinten Spass und jeder der auf melodiösen Power Metal steht, MUSS hier einfach mal reinhören!

Peccatum - METALACT - webzine - Romania - 9½ out of 10 points
Shadow Cabinet is one of the albums I've been expecting for a while, more precisely for two years, since I accidentally ran into the CD Far From the Madding Crowd and been fascinated by the trilogy Longing For the Woods. That's why I was happy discovering this jewelry hidden in the promo-package. If the epic and fast power metal has lost during the last years some of its creativeness and force, the ascendance of bands like Manticora and Wuthering Heights injects a strong dose of freshness and raises the banner fell in the hands of sacred monsters like Rhapsody or Blind Guardian. With three new band members- the keyboardist Andreas Lindahl (Loch Vostok) as well as Teddy Moller (Loch Vostok) and Martin Arendal (Manticora), Wuthering Heights have managed to reach and overcome the standard they settled with the previous album. A simple and arid description of the album would depict a power developed on speed coordinates, wrapped in an epic mantle and having folk insertions. That sounds that trite in a market suffocated by similar products, fact that gives the true means of these style frames. It would be easier to characterize this product as an art achievement that succeeds in the purpose the art is made for, to enchant us, as Nills declaimed on one of the songs: ''Can I rely on the art to bring light upon us all''. Wuthering Heights doesn’t reinvent the wheel with this album; it’s definitely not the album that will change the face of metal, it just represent a style driven almost to perfection, I don’t see many bands of this genre able to create an album at least equal in value to this one. A big plus is given by the fact that the Danish knew how to subordinate their accurate instrumental technique to compositions; there are no solos, riffs or breaks added just for somebody to distinguish. Indeed, there is an abundance of inspired solos, keyboards-guitars dialogues, breaks, even scores when the bass distinguishes, but all of these moment flow naturally, belong to the same beautiful story. Also, Nils’ vocals suits the phonic scenery perfectly, I haven’t heard in years such a convincing power metal vocalist, although the acute is not so handy for him, but that’s fully compensated by his ability to transpose so vividly the parts full of tension. The album got it all, from extremely fast songs, as the one fortunate chosen to open the feast, Demon Desire, to songs in medium tempo as Envy or slow as Sleep and Midnight Song, which actually represent for me the down points of the album and the reason for which I’ll rate 9,5 instead of 10. The weak parts are easy to identify, the highlights represent the though part, as, beside the two mentioned above, every single song is a small jewelry; everyone has its special moment that enchants my ears. Still, I’ll choose Faith- Apathy Divine I, I think it’s been more than a year since a song have entered my play list in such a heavy rotation, the epithet “superb” is not exaggerate to describe this song which breathes passion, tension. It has a sensational atmosphere doubled by a complex and complete musical development and Nils certainly uses all the accessible scores. The refrain of Snow-Apathy Divine II is once again a moment that remains obsessively into my mind. Beautifool is again an excellent song that reminds me – even though we’re talking of a totally different tempo- other minstrels of the North, Falconer. Another song worth mentioning is I Shall Not Yield that has a majestic refrain but also an intro resembling too much with Led Zeppelin’s Kashmir. Of course we’ll find common places on this album- Blind Guardian from the times they sung a real power, Helloween- the speed era, even Rhapsody, but this is quite difficult to avoid as long as the band is playing a genre whose standards had been settled by these very bands. To conclude, I’ll say that Wuthering Heights album will be definitely one of the highlights of the year for those who appreciate epic power metal, but it has also enough attributes to convince someone who’s not into this genre.

Kenn Jensen - POWERMETAL.DK - webzine - Denmark - 90 out of 100 points
Erik Ravn and his compatriots in Wuthering Heights are back with album number four entitled "The Shadow Cabinet", and once more we are served with their special blend of speed, symphonic, progressive and power metal. Where their last album "From the Madding Crowd" was a lot more melodic and less progressive than their first two albums, this one marks the return to the roots. The foundation is as always progressive metal with adventures into various territories, and on this album they travel even further into more folk-music sounds, which I think they've incorporated great into their own sound. This album isn't as spontaneous as their previous ones, and even though I thought from the beginning that it was a very cool album, it really took me a long time to fully capture this album and for it to sink in completely. If you like I have been following the lonely wanderer on their first 3 albums, then you'll know that story was a trilogy that ended with their last album, and a new journey begins with "The Shadow Cabinet". And the album has everything a Wuthering Heights fan could wish for; like the very fast opener: "Demon Desire" or the symphonic speed metal piece: "Envy", or the "Apathy Divine" epic, which is divided into 2 parts and the album reaches its highlights with the 2 majestic songs: "Sleep" and "Carpe Noctem". "Sleep" is a small symphonic masterpiece, a song bands like Blind Guardian or Symphony X would be very proud of. And just listen to "Carpe Noctem" with its brilliant middle part, excellent stuff indeed! Erik Ravn & Wuthering Heights has once more created an album filled with strong harmonies, brilliant symphonic parts, great choirs, excellent vocals from Nils Patrik Johansson and outstanding guitar work from Erik Ravn and Martin Arendal, which results in some excellent twin and single leads, great riffing and harmonies. The album has for most parts been recorded in Tommy Hansen's Jailhouse Studio in Horsens under the guidance from the master himself, he has off course also mixed the album. The combination of Tommy and Erik has once more worked to perfection, and this album has been fitted with another brilliant Tommy Hansen sound. Once more it's hard not to be impressed with this piece of metal from Wuthering Heights, but the same can be said about their 3 previous albums, and hopefully this time around more people will agree with me and notice this band...

Duck - HEAVY LAW - webzine - France - 9 out of 10 points
Shadow Cabinet, retenez ce nom car vous allez l'entendre résonner pendant un bon bout de temps. Shadow Cabinet est le nom -un peu spécial- du nouvel album de Wuthering Heights. Déjà qu'ils m'avaient époustouflé avec leur précédent album, Far From The Madding Crowd, mais alors là, c'est la tornade directe! Pour celui, celle ou ceux qui ne connaisse(nt) pas (au cas où vous soyez plusieurs...j'espère que non ou la colère de Thor s'abattra sauvagement sur vous (ou toi))! , Wuthering Heights est le groupe Danois, le plus allemand, de power folk métal, qui comptait parmi eux, Henrik Flymann (Evil Masquerade) qui a quitté le groupe au moment de Far From The Madding Crowd pour se consacrer à son nouveau projet. Wuthering Heights c'est aussi une voix, et quelle voix! Sûrement la plus belle de la scène Heavy Metal. Son nom: Nils Patrik Johansson . Un homme que l'on retrouve dans, excusez du peu, Astral Doors, Lion's Share et Space Odyssey. Mais Wuthering Heihts c'est aussi des membres de Manticora, de Platitude et de Pyramaze. Maintenant que je vous ai situé un peu la chose, vous êtes donc prêts à affronter l'inimaginable, l'irréaliste et l'impensable: Les toilettes de l'ombre! Cet album est monstrueux, des mélodies monstrueuses, un son monstrueux, des musiciens monstrueux, que demander de plus? Un album à posséder!Alors effectivement cet album est le concentré de tout ce que l'on a entendu de mieux et surtout, en cette année 2006, c'est un album qui ne sait pas décevoir. Outre des mélodies inédites, le groupe n'a pas lésiné sur la production; un son si allemand que même Manowar et Grave Digger en seraient jaloux. La rythmique est titanesque et le chant bien mis en avant. Le tout agrémenté de choeurs puissants et d'instruments folks qui ne font pas oublier de quelle origine musicale vient le groupe. J'ai jamais entendu un son aussi violent pour un tel album, ça souffle sa grand-mère, comme diraient les djeunsses d'aujourd'hui. 11 titres et pas un seul à jeter, je ne sais pas si vous avez déjà eu des frissons sur des frissons, à la limite des spasmes? Non? Alors ne soyez pas surpris de ressentir de nouvelles sensations après avoir écouté des titres comme Demon Desire, Faith - Apathy Divine Part 1, I Shall Not Yield. La rythmique assez saccadée, à la limite du prog, est une marque de fabrique du groupe, mais pas de quoi s'affoler, car c'est du rentre dedans, faut juste s'accrocher; ça stoppe, ça repart, c'est plus speed, c'est moins rapide, tout ça en 30sc de chanson! On ne peut que rester sans voix. L'album est...on peut le dire? Parfait? Et bien pour ma part quasiment oui, car en plus d'être foutrement bien enregistré, l'album s’avère être varié. Les titres sont recherchés et ne sont pas le puzzle de riffs bien connus qui ont fait le succès chez d'autres. Non Wuthering Heights tape dans l'originalité avec ses intros façon "marche nuptiale" qui après démarrent sur une terrible double pédale...on ne sait plus où donner de la tête. Le seul hic est que la batterie sonne beaucoup trop "robot", difficile à croire qu'un homme soit derrière tout ça, en même temps je peux me tromper, mais écoutez bien...c'est humain ça? Je préfère ne pas vous en dire plus sur les titres, car les effets de surprises sont assez nombreux; on pense qu'un titre va être plutôt cool, jusqu'à cette montée en puissance qui vient d' un peu de nulle part et VLAN! Les fans du groupe ne seront pas dépaysés. Et vous parler des titres serait gâcher le plaisir...et pour un tel album, je ne veux pas. Wuthering Heights offre donc ici mon album 2006 et dépasse tout ce que j'avais pu imaginer et détrône Opera Magna de la tête du classement. Vous ne connaissez pas le groupe? Précipitez-vous sur cet album! Shadow Cabinet est une tuerie! Parole de Canard!

Keeper - POWERMETAL.PL - webzine - Poland - 9 out of 10 points
Wuthering Heights poprzednim albumem ‘Far For The Madding Crowd’, rewelacyjnym oczywiscie, dosc wysoko postawilo sobie poprzeczke. Po dwóch latach przyszlo im oddac kolejny skok. Czy utrzymali odpowiednio wysoki poziom formy? Odpowiedz jest twierdzaca. Czy po raz kolejny podniesli sobie poprzeczke jeszcze wyzej? Ciezko powiedziec. Czas pokaze. Wichrowe Wzgórza juz od samego swojego poczatku byly zespolem wyjatkowym. Wydany w 1999 roku ‘Within’ pokazal, ze Dunczycy stanowia swego rodzaju nowa jakosc w melodyjnym graniu. Polaczenie szybkich temp, rozbudowanych kompozycji, folkowych wycieczek oraz klimatu ze Sródziemia zrobilo na mnie wrazenie. Klimatem najblizej im bylo, i jest, do Blind Guardian. Niektórzy jeszcze jako punkt odniesienia wskazuja Rhapsody, co moim zdaniem jest ujma dla ekipy Wikingów! Pomijam juz fakt, ze to nieco inna muzyka. Panowie z Kopenhagi maja wlasny styl i realizuja sie w nim znakomicie. ‘The Shadow Cabinet’ nieco odbiega od tego, co znamy z ‘Within’ Nie dziwota przeciez. Wszak kazdy kolejne dzielo Skandynawów róznilo sie znacznie od poprzedniego. Pierwsze trzy krazki laczyla taka sama tematyka, tolkienowska bodajze. Coverart nowego albumu odsyla do zupelnie innej bajki. Do tego dochodzi rewelacyjne, powtórze rewelacyjne brzmienie! O ile taki debiut, mimo bardzo dobrych kompozycji i aranzacji, brzmial po prostu biednie, i o ile na przed ostatnim dziele panowie wyszli brzmieniowo na prosta, o tyle brzmienie ‘The Shadow Cabinet’ wysadza z papuci. Slychac wszystko, jak na dloni, a do tego muzyka nie zostala w zaden sposób zmiekczona. Mozna w telegraficznym skrócie powiedziec, ze ‘The Shadow Cabinet’ to niesamowicie udane, niemal idealne rozwiniecie swietnego ‘Far From The Madding Crowd’. Juz otwierajacy album ‘Demon Desire’ pokazuje, ze zespól jest w doskonalej formie! Rewelacyjny, jak zawsze, wokal Nilsa Patrika Johanssona powala od pierwszych fraz. Do tego potezny refren i swietnie zaaranzowane klawisze. Po pierwszym tracku szczeka jest na podlodze. Z nastepnymi ladujemy na dupie, powaleni muzyka Dunczyków. Nastrojowy wstep do ‘Beatifool’ to tylko zmylka, bo po chwili jestesmy zaatakowani przez szybkie tempo i robiace wrazenie chóralne zaspiewy. Obfitujacy w zmiany tempa i nastrojów ‘The Raven’ równiez urzeka. Szczególnie, ze numer jest dosc ciezkawy. Znów te chóry! Pamietacie rewelacyjna trylogie ‘Longing for the Woods’? Tutaj mamy cos podobnego, tyle, ze nie trzy czesci, a ‘raptem’ dwie. ‘Apathy Divine’ to równie niesamowite przezycie, jak starcie z trylogia z poprzedniego krazka. Piekna, rozbudowana kompozycja obfitujaca w liczne zmiany tempa, jak na Wuthering Heights przystalo. Do tego dochodza róznego rodzaju wstawki solowe, folkowe i rewelacyjny refren! Eric Ravn posiada bardzo dobry zmysl kompozycyjny. Malo, kto dzis potrafi budowac dlugie kompozycje nienudzace sluchacza. ‘Envy’ bedaca przerywnikiem ‘Apathy Divine’ szczególnie w srodkowej czesci oferuje nam wiele odcieni - od klimatu marszy wojennych po niemal thrashowe riffowanie. ‘Sleep’ to idealne rozwiazanie na jesienne romatyczne wieczory, ale tylko w pierwszej czesci, poniewaz w koncówce juz jest zywsze typowo wutheringowe granie. Teze, ze na ‘The Shadow Cabinet’ nie ma slabej kompozycji potwierdza swietny ‘I Shall Not Yield’. Posluchajcie Johanssona w refrenie! Ta moc i precyzja w glosie! Jedynym odstajacym od reszty punktem jest ‘Reason…?’ Nie przekonuje mnie to intro… Ale z kolei konczacy plyte ‘Carpe Noctem’ przekonuje mnie w pelni. Wuthering Heights wciaz sie rozwija. Panowie nagrali bardzo dojrzaly i przemyslany krazek przebijajacy dwa pierwsze ich albumy o kilka klas. Jedynym minusikiem, który musze Ericowi postawic, to jednak brak kompozycji na miare ‘The Road Goes Ever On’, ale za to jest masa innych ‘hiciorów’. Czwarta plyta nie jest juz tak wazna ze strategicznego punktu widzenia, jak debiut czy tzw. syndrom trzeciej plyty. Jednak album taki, jak ‘The Shadow Cabinet’ bardzo dobrze rokuje na przyszlosc. Kiedy, za jakis czas bede znal na pamiec nowy album Dunczyków, zaczne z niecierpliwoscia wygladac kolejnego ich dziecka! Jesli powalil Was ‘Far From The Madding Crowd’, to jestem pewien, ze i ‘The Shadow Cabinet’ rozlozy Was na lopatki. Mnie przynajmniej rozlozyl. Polecam!

Fons - LORDS OF METAL - webzine - Holland - 85 out of 100 points
The previous effort 'In For The Madden Crowd' was quite an experimental power metal album, which gained Wuthering Heights lots of positive criticism, in which the band often was compared with Rhapsody. On the new, fourth album 'The Shadow Cabinet', Wuthering Heights used again some Rhapsody elements in their power metal, but they continued exploring their musical horizon, resulting in a much more experimental album, in order to make something really special. That worked out pretty well, I think. Wuthering Heights managed to produce a bunch of remarkable, excellent produced compositions. Absolutely no middle of the road stuff, but fairytale-like songs, with lots of variation, created with a lot of different atmospheres. Try imagining a mix of Rhapsody and Savatage, and you will have an idea what W.H's sounds like. Lead singer Patrick Johansson, who is also the Astral Doors front man, has a great voice but personally, I prefer his work with Astral Doors. His Tony Martin way of singing is more suited for conventional hard rock than this kind of almost progressive metal like Wuthering Heights does. In spite of this light criticism, 'The Shadow Cabinet' is majestic piece of work, which deserves it to be picked up by a larger public.

Giannis Tsakonas - METAL PERSPECTIVE - webzine - Greece - 8 out of 10 points
Sometimes we all act foolish. There is a lot of propaganda out there and the promotion practices of the major metal labels are very effective. No matter how hard someone might try, he still misses excellent cases of metal bands. Why I am I telling this? Because we are bombarded by ads for the new super album of the x or the z "unique" power metal band (that all by chance is supported by a major label) and we miss small diamonds like this. Although I am not very fond of speed metal and I am boring very easily new (euro)power metal bands, Wuthering Heights managed to attract and to seize my attention. Unfortunately I didn’t had the chance to listen to any of their previous three albums (in the first two the "doomy" Kristian Andren was providing his services), but "The Shadow Cabinet" is a first class chance to meet them. Descriptions about Wuthering Heights will confuse you, as they did to me. Are you convinced by the label "folk/power progressive metal"? I think that it’s hard. Yet this experienced Danish band plays a combination of all these. They do not give to all of these the same share, but surely there are enough elements that justify the existence of these terms. Now let’s get some examples. If you would you like to listen to something between early Helloween, Gamma Ray, Skyclad and Tad Morose, please raise your hands. I see a lot of them. The band has influences from the above mentioned bands, but still has made its own adjustments. To make it clearer, the folk parts and instruments used do not sound as "naively brutal" as they did in Skyclad, but they have a gentle touch. On the other hand, the progressive metal parts are not in the forefront, but are lurking in several points to demonstrate the technical aspect of the band. All these are performed mainly in high speeds and very-very powerful. The album has a good flow, despite some points (in their lengthy tracks) that lack of interest or are little bit more exceeded. Tommy Hansen is behind the production. Someone has to put a limit to him; otherwise I foresee a raise in the unemployment rates for producers in Denmark. Seriously the guy is making the difference and I can understand why many serious bands prefer him. The cover artwork is made by Annika Von Holdt and to my opinion is very atmospheric, although a little bit common-like. In overall the "The Shadow Cabinet" is a very good album and I am very sure that none fan of power metal will get disappointed. Imagine… they managed to persuade a guy that suggested putting speed limits in metal music…

Stefan Lejon - URKRAFT - webzine - Sweden - 2 out of 5 points
Wuthering Heights blev i och med senaste plattan "Far From the Madding Crowd" något av ett musikpressens gulleband. I alla fall i den del av den etablerade metalpressen var power metal tolereras. Nye sångaren Nils Patrik Johansson (varför inte bara Nisse?) hyllades som en arvtagare till Dio himself och jämfördes med sådana storheter som Russel Allen och Jörn Lande. Det är därför inte heller speciellt konstigt att just dessa tre herrar nämns i promo-releasen för nya "The Shadow Cabinet" - man ska som bekant utnyttja de resurser som finns. Personligen har jag alltid tyckt att Wuthering Heights är lite för klena och stelbenta i sina ambitioner. Det fanns en del höjdpunkter på nämnda föregångare, jag tänker speciellt på svängiga instrumentalspåret "Bad Hobbits Die Hard", men i mina öron saknade den det där lilla extra som lyfter ett band till nästa nivå. Nya "The Shadow Cabinet" gör heller ingenting för att ändra på den åsikten. Tyvärr. För visst har bandet potential. Inte minst tack vare den tidigare nämnde mikrofon-domptören. Wuthering Heights bjuder dock inte på något spektakulärt denna gång heller. Helt okej, men inget mer.